Az első bejegyzésben már megtudtuk, hogy a világban mára már sokminden hibriddé vált, többek között a hadviselés is. Szó volt arról, hogy ebben mekkora nagy szerepe van a médiának, hiszen ahhoz, hogy egy háborút meg lehessen nyerni, az emberek szimpátiáját is meg kell nyerni. A régi propaganda technikák pedig ma is ugyanolyan jól működnek, viszont az internet és a közösségi oldalak használatának elterjedésével sokkal könnyebben tudnak érvényesülni.
Propaganda 2.0 – Az új kihívások kommunikációja
Az internet mindennapivá válása előtti konfliktusokban legelőször még csak igen szűkös lehetőségek álltak propaganda szolgálatában. Először csak az újságírás, a plakátok és röplapok voltak jelen, amik a kommunikáció elég egysíkú csatornái. A rádió megjelenésével már szélesült ez a csatorna, hiszen az előadásmóddal, a különböző beszédtónusok és hanghatások használatával máris könnyebben lehetett közel kerülni az emberekhez. A televízió elterjedésével már vizuális ingerek is érték a befogadó közönséget, látványos és megvágott felvételek jelentek meg a minél erősebb hatás elérése érdekében. Emellett a globalizáció kezdetével már a nemzetközi lefedettség is megvalósult
Aztán jött az internet. Mára már természetessé vált, hogy szinte mindenki használja, alapjogunknak tekintjük az internetelérést. Az online hírportálok elkezdték kiszorítani a hagyományos újságokat, naponta nézünk YouTube videókat és gyakran hallani, hogy aki nincs fenn Facebookon, az nem is létezik. A hírközlés multimédiás és interaktív lett, két kattintásba kerül hogy bárki tartalmat generálhasson és utána ezt terjeszteni kezdje. Így hihetetlen sebességgel tudnak terjedni a hírek a világ történéseiről – de az álhírek ugyanilyen gyorsak és egy-egy esemény más nézőpontból való közvetítésével változtatásával könnyűszerrel lehet az embereket manipulálni.
A tweetelés művészete – Három példa az elmúlt öt év konfliktusaiból
Arab tavasz – A 2010-2011-ben több arab államban kirobbant kormányellenes tüntetéssorozat Tunéziában kezdődött. A résztvevők a Facebook és a Twitter felületein közvetítették a tüntetések állását, percről-percre lehetett követni és ezeket a közösségi oldalakon szerveződtek a demonstráló csapatok is. Könnyű volt rövid idő alatt sok embert elérni és aktuális információkkal tájékoztatni, ez pedig hatalmas tömegeket mozgatott meg.
Euromaidan – Mind a 2013 novemberében kezdődött Euromaidan néven elhíresült demonstrációknak, mind az utána következő Kelet-Ukrajnai konfliktusnak fontos része volt a közösségi média. A tüntetők ezen keresztül kommunikáltak a világgal, később pedig a Luhanszki és Donyecki Népköztársaság szakadárjai is kihasználták ezeket a lehetőségeket, rengetek videót készítettek a háború menetéről, amiket Youtube-on közzétéve próbáltak népszerűséget szerezni.
ISIS – Az Iszlám Állam terroristái már profin alkalmazzák az internet adta lehetőségeket. Itt tesznek közzé elborzasztó videókat a túszaik kivégzéséről, itt toboroznak tagokat és ezen keresztül adnak le fenyegető üzeneteket vagy vállalják a felelősséget a megtörtént terrorcselekményekért. Emellett napjainkban a terrorszervezetek pénzbeli támogatása és a feketepiac is már az interneten zajlik.
Ezeknek a hátterét bővebben majd egy-egy bejegyzésben olvashatjátok, mert szeretném részletesebben, példákkal bemutatni, hogy melyik fél hogyan használja ki a számára adott lehetőségeket és eszközöket – a Facebookot, Twittert és YouTube-ot. A következő bejegyzésekben szó lesz a „mém-háborúról” és a magyar helyzetről is, úgyhogy akit érdekelnek ezek, kövesse figyelemmel a Kibic-blogot! :)
