Sokszor előkerül érvként az Iszlám Állammal (vagy bármely lázadó csoporttal) kapcsolatban, hogy velük szemben kizárólag a konfliktusos út járható, velük tárgyalni nem lehet. Ezt a 17. századi európaiak is leginkább így gondolták, mikor a Török Birodalom fenyegette országaikat. Most azonban bemutatok egy történetet, ahol ennek ellenkezőjét bizonyították be a zaporozsjei kozákok.

A történet az orosz-török háború idején játszódik (1676-81), amely Oroszország és az Oszmán birodalom háborúja, fő hadszíntere pedig Ukrajna volt.

A kozákok hetmanja (fejedelme) Petro Dorosenko volt, és egykor a lengyel király pártján állt, de aztán átállt a török szultán oldalára, akinek felajánlotta, hogy Ukrajnát török uralom alá veti. (Ukrajnát még 1667-ben kettéosztották az oroszok és a lengyelek, a Dnyeper folyása szerint a bal oldalon levő ukrán területek, a fővárossal Kijevvel orosz uralom alá kerültek, a másik, a Jobbparti Ukrajna maradt a lengyel király kezében) . Leginkább azért állt át, mert szerette volna a kozák területeket egyesíteni, és ehhez az oroszokkal szemben jó szövetségesnek tűntek a törökök.

Ezért a szultán IV. Mehmed elindult a lengyel és az orosz Ukrajna meghódítására.

Előzmény:

Az 1672-76-ban volt már egy török hadjárat, amely azonban lengyel visszafoglalásokkal, majd győzelemmel zárult, így a törökök kénytelenek voltak irányt váltani és az oroszok fele fordulni Ukrajna megszerzéséért. A lengyel-török háborúk végső szakaszát lezáró 1676-os Żurawnoi békével a törökök elveszítettek minden addigi hídfőállást a lengyelek uralta ukrán területeken (Kamenyec-Podolszk), ezzel lehetetlenné vált a törökök számára a Lengyelország felől való támadás: maradtak a kozákok által lakott vidékek. Dorosenko hetmanhoz azonban nem állt oda minden kozák, többen a lengyel királyhoz hűségesek maradva harcoltak a törökök ellen.

Ilya Repin festménye 1880-91-ből: A zaporozsjei kozákok válaszlevele

A levélváltás

1675-ben levél érkezett a kozákokhoz egyenesen IV. Mehmed török szultántól, amelyben megadásra szólítja fel őket. Ez akkoriban bevett szokás volt, egy-egy hadjáratot levélváltások előztek meg, megadva a lehetőséget a harc nélküli területszerzésre.

A levél így szólt (Ráth-Végh István A könyv komédiája c. könyv alapján)

,,Én, a Szultán, a Tündöklő Porta ura, Muhammed fia, a Nap és a Hold fivére, Isten unokája és földi helytartója, a Makedón, Babilóniai, Jeruzsálemi királyságok, Nagy és Kis Egyiptom ura, a királyok felett király, uralkodó az uralkodók felett, példátlan lovag, senki által sem legyőzött harcos, az élet fájának birtokosa, Jézus Krisztus sírjának megingathatatlan őre, magának Istennek bizalmasa, a muzulmánok reménysége és vígasza, a keresztények megfélemlítője és nagy védelmezője, megparancsolom nektek, zaporozsjei kozákok, hogy önként adjátok meg magatokat nékem, mindenfajta ellenállás nélkül, és engem a ti támadásaitokkal sem merjetek nyugtalanítani.
Törökország Szultánja, IV. Muhammed."

A kozákoknak több se kellett, postafordultával megküldték a választ, nem figyelmen kívül hagyva őfelsége minden egyes titulusát sem (oroszul jobban hangzik, rímelnek is a sorok, és áthallások vannak benne) :

„ A zaporozsjei kozákok a török szultánnak!
Te – török sátán, az átkozott ördög testvére és rablótársa, magának Lucifernek titkára! Az ördögbe is, hát milyen lovag vagy te, ha csupasz seggel még egy sünt sem bírsz agyoncsapni? Az ördög kiszarja, a sereged meg felzabálja. Nem vagy te jó arra, hogy keresztény fiak éljenek alattad, a seregedtől nem félünk, földen és vízen megütközünk veled. Te babilóniai szakács, makedóniai kerékbetörő, jeruzsálemi serfőző, alekszandriai kecskebaszó, a Nagy és Kis Egyiptom disznópásztora, örmény disznó, tatár tegez, kamenyecki hóhér, podolszkiji gonosztevő, a világ és alvilág bohóca, magának a viperának unokája, és a faszunk görbülete. Te disznópofa, te kancasegg, te hentes kutyája, te kereszteletlen tökfej, hogy baszom azt anyádat. No, imígyen szóltak hozzád a zaporozsjeiek, te takony. Még a keresztények disznajait sem fogod te terelgetni. Most befejezzük, mivel a dátumot nem tudjuk, kalendáriumunk nincs, a Hold az égen,​ az év az évkönyvben, a nap meg ugyanaz, mint nálatok. Ezért seggbe is csókolhatsz minket.

Aláírók: Iván Szirko ezredatamán és az egész zaporozsjei sereg.”

És valóban, abban az évben nem is indult háború, bár ennek nem sok köze volt a levélhez: időközben pestisjárvány tört ki az Oszmán Birodalomban, amely lefoglalta az uralkodót egy időre. Az információáramlás viszont nem volt az igazi, így a hadüzenet megérkezett a kozákok fele: ennek az eredménye az lett, hogy ott állt törökök nélkül Dorosenko a 12 000-es seregével, az orosz-kozák sereg pedig könnyedén szétverhette őket. 

Csak egy évvel később, 1677 júliusában törtek be a törökök Ukrajnába, de még ugyanabban az évben visszavonulásra kényszerültek. És itt abba is hagyom a történetet mert nagyon messzire vezetne.

Lényeg a lényeg, a "diplomáciai nyelvezet" nem mindig teljesen olyan, mint azt elképzelni szeretjük.

Források: -  http://toriblog.blog.hu/2009/07/23/a_zaporozsjei_kozakok_levelet_irnak_a_torok_szultannak

- Dmytro I. Yavornytsky (1895) History of the Zaporogian Cossacks, Vol. 2, pp. 517–518. St. Petersburg.